Ezekben a napokban bizonyára jó pár új fitneszbérletes kezdi elszántan az edzéseit. Statisztikailag, januárban a legzsúfoltabbak a termek egész évben, de ki tudja, kinél meddig tart a lelkesedés.

Láttam már olyat, hogy valaki az éves bérletét kiváltva, jó, ha havonta egyszer ellátogatott a terembe. Ja, ez éppen én voltam!

Persze mindig volt tartalékban kifogásom: pont nem értem rá, nagyon fáradt voltam, nem jött velem senki stb.

Olyan szépen meg tudtam magyarázni magamnak, hogy minden más fontosabb, mintsem, hogy sportoljak. Ennek éppen 10 éve. Ügyesen kijátszottam a környezetemet, amely talán figyelmeztethetett volna: Andikám, ne lazsálj, mert baj lesz. (Bár lehet, igazából soha nem is szóltak volna “tapintatból”).

Akkoriban külföldön gyakornokoskodtam és ott “SENKI NEM LÁTOTT”.

 

 

Megbeszéltem magammal rettentő elmésen, hogy most fél éven át, azt és annyit eszem, amennyit csak szemem, szám megkíván, akár hajnali 2-kor is, és nem fogok kimaradni a világ legízletesebb gyönyöreiből. A terv az volt, hogy az egyéves gyakorlat második félévében, újévtől számítva, fittre edzem magam, hogy megszabadulok attól a 8 kilótól, amit az áldásos amerikai kaják és az életmódom zsírpárnákként avatott állandó utitársammá.

A terv nem hozta meg a elképzelt eredményt.

Leszámítva persze, azt az ízgyönyör okozta természetfeletti élményt, ahogyan éjféltájt beleharaptam egy csokikrémmel töltött fánkba, és rögtön eggyé válhattam az Univerzummal... :) Ugyanis az élvezkedés után jött, a kezdetben nyugodt, később egyre idegesebb felismerés, hogy oké, most már elég, és következzen a projekt rázósabb része: fél év küzdelem magammal és a hülye kifogásaimmal.

Az újévi lendület rövid ideig tartott, és kifogásaim meg lustaságom győztek.

Nem tudtam visszadolgozni a kilókat, elárulhatom, lélekben is nyomasztóvá vált a súlyfelesleg. Végül csak, miután hazaértem – azért nem kellett két ülésre foglalnom helyet a repülőn –, tudtam eljutni addig, hogy igazán jól érezzem magamat a bőrömben, ugyanis akkor kezdtem el újra táncolni.

Addig nem okozott örömet semmilyen más mozgás, egyedül a tánc hozta meg a kedvem a rendszeres edzéshez. Mindennap több órát táncoltam.

Kezdtem visszanyerni a régi formám, és bónuszként visszajött a kedvem a kondizáshoz is.

Újra vettem egy éves bérletet, és tudtam, ez most nem lesz kidobott pénz. A dolog valóban működött: sikerült egész évben nagyobb kedvvel és rendszeresen edzenem teremben is. Hát, a kilók? Azokat leadtam. Majdnem mindet…