Úgy alakult, hogy a tél beköszöntével elkezdtem elmaradozni az edzésekről. Mindig találtam kifogást. Nincs kedv, nincs idő, fáradt vagyok, majd holnap.
Fittyet hányva régi sportos múltamnak - heti 5-6 edzés, ráadásul magam is tartottam jóga- és táncórákat még korábban - az elmúlt hónapokban annyira kicsinált a munkám, hogy az az erő és kitartás, ami rám mindig is jellemző volt, egyszerűen eltűnt.
Vonszoltam magam a munkahelyemről haza, vagy épp reggel, munkába tartva otthonról. Tényleg, alig éltem, de ezt akkor még nem így éltem meg, csak azt tudtam, hogy ez nem oké.
Letoltam a nyolc órát a munkámban, utána pedig szabályosan hazaestem, és néztem ki a fejemből. Vagy bámultam a tévét, vagy egészen egyszerűen elaludtam - igen, akár ülve is.
Eleinte ráfogtam arra, hogy iszonyatos, embertelen hideg van, és utálom a telet, meg hogy most nagyon zűrös az életem, és most az új főnök miatt nehezebb a munka, de aztán egyre jobban felismertem, hogy bizony uralmába kerített a stressz. Legyőzött, engem, aki mindig harcosan kiálltam ellene.
És akkor eldöntöttem: na ezt már nem, mi ez itt? Nem hagyhatom!
Szóval erőszakkal vettem rá magam ilyen-olyan formában arra, hogy újra mozgásba lendüljek.
Számos vizsgálat kimutatta, hogy a fizikai aktivitás a depresszió és a mentális betegségek elleni küzdelem egyik nagyon fontos eszköze, igaz, kezelési módnak továbbra sem ezt alkalmazzák legelőször.
Most nem az alakformálás, feszesítés, fogyás a cél. A célom most az, hogy újra élet kerüljön belém. Hogy újra energiával tele legyen a testem, ezáltal a lelkem is.
Mi az, amivel elkezdtem ezt a küzdelmet?
Először is: futok.
Úgy futok, hogy alapvetően nem is szeretek futni! De bizony, most nekiláttam. Cipő, edzőruha, és irány a sziget. Nincs szigor, most nem. Most a kocogás az kocogás, néha bepörgetem, felturbózom, és van, hogy hazáig már csak sétálok. Az endorfint viszont máris érzem az egész testemben.
A fizikai aktivitás képes befolyásolni a gondolataidat azáltal, hogy szervezetedben endorfin szabadul fel. A sötétebb gondolatokat kiváltják a pozitívak, és így könnyebben, magabiztosabban hozhatsz meg akár fontosabb döntéseket is.
Azt javaslom, ha elkezdenél futni ilyen célból - vagy persze más célból - , állíts össze egy szuper kis playlistet, az plusz vidámságot és energiát hoz az edzéshez.
Aztán: jóga.
A jógában mindig megbízhatsz, legyen szó stresszről, szomorúságról, bizonytalanságról vagy éppen önbizalomhiányról. Elképesztő energiákat kapok már egyetlen jógaórától. És bizony nem kell mindig ellátogatnom máshova, most számomra életmentő az otthoni jóga is - bár hozzáteszem, a kedvem az új emberek, a közösség élményétől mindig jobb. De néha az otthonmaradás is kellemes, ez mindenki saját döntése.
Aztán: elkezdtem sétálni.
Keményen. Nem csak úgy sétálgatok, meg leviszem a kutyát, nem. App segítségével komoly sétálós edzést tolok - persze a kutyával, aki egyébként imádja, hogy tempósan haladunk. Kitisztítja a fejet, ráadásul sokszor segít a megoldhatatlannak tűnő problémák megoldásában is. Nem hiszed? Próbáld ki!
És még egy: elmentem táncolni.
Mindegy, hogy mit: Zumbát, salsát, sejtedzést, szabad táncot, akármit, de táncolj! Én szabad táncra látogattam el, és őszintén mondom, olyan brutálisan kitomboltam magam, hogy receptre írnám ezt fel mindenkinek.
Nekem tehát ezek váltak be.
De a programom még nem ért véget, sőt, azt tervezem, kipróbálok néhány új sportot. Mert ha a stressz le akar küzdeni, akkor kell igazán kilépni a komfortzónából. Én ebben hiszek, és érzem, látom, hogy működik.
Lehet, te másképp működsz, és egy úszás vagy box edzés, esetleg a rúdtánc enyhíti a stresszt. Próbálj ki minden lehetőséget, de egyetlen dolog mindenképpen lebegjen a szemed előtt: te jobb vagy, te legyőzöd!
Szóval mozogj!
