Van egy ausztrál blogger, Lori Jane Anthony, aki megrögzött híve az egészséges táplálkozásnak, azon belül is főként a vegán és nyers vegán étrendnek. Most jön a bökkenő a történetben: amikor Loriról kiderült, hogy gyermeket vár, ő továbbra is kitartott a saját megszokott diétája mellett: általában nyers gyümölcsöket, zöldséget, salátát, turmixokat fogyasztott.

Az internet népe egy emberként hördült fel, úristen, szegény gyerek! Megöli ezzel a táplálkozással! Ha mégsem, biztosan három feje, lába, füle lesz, vagy minimum 7 hónapra fog születni. Valamennyi nőci, aki épp az internetet böngészi valami cuki divatdiéta után – és ráakad Lori blogjára –, hirtelen egy idegen gyereket kezdett félteni, aki még meg sem született: ezt kérem szépen NEM LEHET HAGYNI! Lori mindeközben gyönyörű, kifejezetten vékony és nagyon boldognak tűnt növekvő pocakjával.



Mi itt a tévedés? Vizsgáljuk meg tudomány mai eredményeinek szemszögéből.


Hány kalóriára van szüksége egy kismamának ahhoz, hogy egészségesen növekedhessen a magzata? Tényleg kettő helyett kell ilyenkor enni? Nos, a válasz elég lelombozó azok számára, akik a „gyerek érdekében” híztak +30 kg-t terhességük alatt. Ugyanis az első trimeszter alatt az anyának NEM KELL több kalóriát bevinnie, mint addig. Magyarán a napi 2000-2300 kcal bőven megteszi, és ennek nagy része se a csokis sütik meg a szaftos cupákok elfogyasztásából álljon.

A második és harmadik trimeszterben már nagyobb a kicsi igénye, körülbelül 300 többletkalóriára tehető, amely az érzékletesség kedvéért:

  • 100 g csirkemell-filé zöldsalátával és 1 evőkanál olivaolajjal,
  • 1 doboz joghurt 10 szem mandulával,
  •  egy tálka gyümölcssaláta,
  • 1 szelet teljes kiőrlésű kenyér vékonyan megkenve cukormentes lekvárral és natúr mogyoróvajjal
  • ...és még sorolhatnám.


Nézzük meg viszont a terhességi elhízás velejáróit, hogy EZ mennyiben veszélyezteti a mamát és a babát.

Elsőnek a terhességi cukorbetegséget említeném, amely a kismamák 5–10%-át érinti hazánkban. Hozzá kell tennem: a statisztikák alapján minden ötödik kismama elhízik, ami több mint 18 kg súlyfelesleget jelent orvosi nyelven.

Az elhízott kismama általában nagy babát hoz a világra, ami jelentősen emeli a szüléssel járó komplikációk kockázatát. Ezekből a babákból nagyobb valószínűséggel lesz túlsúlyos felnőtt. „Mivel a nagy születési súly előrejelzi a jövőbeli testtömegindexet (BMI), a terhesség alatti túlzott súlygyarapodás hosszú távon növelheti a gyermek elhízással összefüggő betegségeinek kockázatát” – vonták le a következtetést kutatók, az asztmát, a különféle allergiákat és a daganatos betegségeket említve az előforduló egészségügyi problémák között. Az elhízással a cukorbetegség, a magasvérnyomás, a szívbetegségek, az agyérkatasztrófa (stroke) és az ízületi gyulladás veszélye is fokozódik.

Mindezek ismeretében úgy gondolom, alaposan felülvizsgálhatnánk azt a kijelentést, hogy a kismamának „kettő helyett kell ennie”.


Kérdés, mit tudunk tenni, ha már elhíztunk és a gyerek születése után szeretnénk lefogyni?

Ilyenkor megint megszólalnak a jóakarok: a kismama csak ne diétázzon a szoptatás alatt, mert elapad a teje. Lehetőleg ne is mozogjon, csak feküdjön az ágyban és élvezze az anyai létet (no meg a plusz 20–30 kilóját…) Mit mond erre a tudomány?

  • A szoptatás alatti súlyvesztés nem befolyásolja a kismama szoptatási képességét.
  • A szoptatás alatti testmozgás nem befolyásolja a kismama szoptatási képességét.

A leírtak fényében úgy gondolom, hogy mindenkinek magába kellene néznie, és nem a kizárólag egészséges ételeket fogyasztó ausztrál bloggernő és magzata életéért aggódnia, hanem szembeszállni a már-már általános téves nézettel, hogy a terhes nőnek mindenáron MEG KELL HÍZNIA.
 

Képek forrása: Lori Jane Anthony instagram, pinterest

Források:

Istitute of Medicine. (1992). Nutrition during pregnancy and lactation: An implementation guide. Washington, DC: The National Academies Press.

Institute of Medicine. (2005). Dietary Reference Intakes for energy, carbohydrate, fiber, fat, fatty acids, cholesterol, protein and amino acids (macronutrients). Washington, DC: The National Academies Press.

U.S. Department of Agriculture. (2005a). Dietary guidelines for Americans 2005. Retrieved March 21, 2006, from http://www.healthierus.gov/dietaryguidelines/
Carmichael S, Abrams B. A critical review of the relationship between gestational weight gain and preterm delivery. Obstetrics & Gynecology. 1997;89(5):865–873. [PubMed]

Godfrey K. M, Barker D. J. Fetal programming and adult health. Public Health Nutrition. 2001;4(2b):611–624. [PubMed]

Muscati S, Gray-Donald K, Koski K. Timing of weight gain during pregnancy: Promoting fetal growth and minimizing maternal weight retention. International Journal of Obesity. 1996;20:526–532. [PubMed]