Bátran borítottam az életmódomat
Közhelyes tény, hogy ma mindenki siet a dolgára, rohan az iszonyatosan fontos időpontjára, senki nem ér rá, köztük én sem. Éppen ezért, hangozhat furán, ha kijelentem, hogy rákattantam a szabadidősportokra. Ahhoz ugyanis szükséges bizonyos “szabad felhasználású” – hitel helyett – idő.
Sokáig azért maradtam le rendszeresesen baráti összejövetelekről, közös szabadidős programokról, mert állandóan dolgoztam. Egy végigmelózott hetet, egy szombati versenyt vagy fellépést követő vasárnapi ebéd után is képes voltam kocsiba pattanni és utazni egy órát, hogy vasárnapi hobbitáncórát tartsak. A szabadidős tevékenységem pedig kimerült a takarítás, mosás, rendrakás hármasában. A vágy, hogy ezt az időt inkább hasznosan, leginkább sporttal – egyedül vagy barátokkal – töltsem el, sokáig csupán vágy maradt.
Aztán borítottam az addigi életmódomat. Nagy adag bátorság kellett, kell a mai napig, mert a lelkiismeret-furdalás néha átlyukasztja az összes ferdehasizmomat:), amiért nem dolgozom még hétvégén is. De szép lassan bebizonyosodik számomra, hogy egy egész napos biciklizés a Szentendrei-szigeten, túrázás a Zempléni-hegységben, vagy evezés a Kis-Dunán teljesen feltölt, kiszakít a hétköznapi taposómalomból. Közben még meg is nyugszom, hogy aznap fittségemért is tettem valamit – és persze ez sem mellékes, ha már ez a blogoldal is erről szól:))
Mindezek csak szervezést igényelnek, amely persze szintén befektetett idő! De kétségtelenül megtérül kamatostul, a természetben szerzett élményekkel, saját magunk és az új környezet felfedezésével, meg a sportolással.
