Életem első Balaton Soundján vagyok túl és bevallom, annyira tetszett, hogy már a következőt várom. Nem vagyok egyedül azzal a véleményemmel, hogy ez a fesztivál valamiben más mint a többi. Hogy a Balaton sajátságos feelingje, vagy a zenekarok adják-e ezt a hangulatot, nem tudom, de tény, hogy itt olyan életérzés alakul ki mindenkiben, amitől függővé válik az ember. Most épp náthásan és fájó torokkal írom ezt a beszámolót, mivel a folyamatos eső ellenére is kinn voltam a koncerteken, aminek meg is lett az eredménye.


Sokan csak negatívkodtak, hogy egész nap esik az eső és emiatt nagy a sár, de szerintem így volt meg a fesztiválhangulat :D. Sőt, volt olyan koncert, amelyiken még jól is 'esett' az eső! Arról már hírt adtunk, hogy milyen sportolási lehetőségeknek adott otthon a fesztivál, de hogy milyen volt a partik hangulata, arról most én számolok be nektek.

A 0. napon érkeztünk Zamárdiba, kifejezetten Sander Van Doorn fellépésére, a szörnyű hangosítás miatt azonban semmit sem lehetett élvezni belőle. Végül a Music Fm és a Fütyülős színpadnál kötöttünk ki. A fesztivál népszerűségét mutatta, hogy nem csak a környező országokból, hanem messzebbről is érkeztek partyarcok. A belgák képviselték legnagyobb számban országukat.

Az első napon a Heineken strandon töltöttük időnk nagy részét, bár napozni annyira nem tudtunk. A délutáni Nervo volt az első számunkra a Sound fellépői sorában. Ekkor kezdett zuhogni az égi áldás, amely aztán az egész Soundot sártengerré változtatta :D. Miután szállásunkon gyorsan megszárítottuk magunkat, következett a Alesso nagyszínpadi fellépése, melyet a Party aréna követett, ahol a DVBSS nyomott egy iszonyatosan jó bulit!

Második napon, amint kicsit jobbra fordult az idő, előkerültek a jelmezek, néha már-már woodstocki hangulatot éreztem magam körül. Voltak virágkoszorúk és hajdíszek, a fiúk pedig plüssállatnak öltözve csaltak mosolyt sokunk arcára. A programszervezők ezen a napon is gondoskodtak a színvonalról, fellépett többek között  David Guetta és Martin Solveig. Sajnos Dimitri és a Punnany Massif egy időben koncertezett, így az utóbbit választva, lemaradtunk Dimitriékről.


 

A harmadik napon pár órára végre kisütött a nap, így strandolni is sikerült. Rövid készülődés az estére, majd következett Wiz Khalifa koncertje, aminél kevés jobb történhetett volna velük, hacsak nem a reggelig tartó tombolás az Arénéban.

Elérkezett a Sound negyedik, utolsó napja. A stradidőt délután hatalmas vihar váltotta, mely épp időben, Steve Angello előtt ért véget. Steve negyed óra zenélés után kigyulladt. Mármint, hogy pontosítsak nem ő hanem a feje fölött lévő robotlámpa. Zene leáll, és szegény próbálta maga eloltani a tüzet egy poroltó segítségével, amíg nem jött a szakember segítsége. Igazán vicces volt a látvány, de szerencsére pár perc alatt megoldották a balesetet, és máris folyatódott a zúzás. Armin van Buuren, a másik kedvencem pedig tarolt Ping pong című számával. Rita Oráról azonban lemaradtunk, mert a beígért műsoridő ellenére csak egy órát énekelt. A Party Aréna utolsó éjszakája volt az összes közül a legjobb, annak ellenére, hogy egy negyedórás áramszünet is megszakította.

A Soundot mindenkinek ki kell próbálnia. Nincs itt más, mint jóképű fiúk, csinos bikinis lányok, fergeteseges partik, buli-hangulat egész nap. Zamárdi ebben a pár napban olyan hellyé alakul át, amit nehéz szavakba önteni.
Összességében imádtam a Balaton Soundot, még az esős, saras idővel együtt is. Bánhatja, aki emiatt nem jött el, de így legalább több hely jutott nekünk.