Azért neveztem első mélypontnak előző bejegyzésemben az amerikai időszakot, mert nem ez volt az egyetlen, amivel megküzdöttem a – sportolás, étkezés, lelki állapotom – Bermuda-háromszögében. Valahányszor a mélypontból próbáltam kimászni, a tánchoz mindig vissza tudtam térni, hiszen a verseny-felkészüléssel járó heti 8 edzés tökéletesen karban tartott. Örömmel edzettem, mert célként a színvonalas, minőségi versenyteljesítményt láttam magam előtt, nem pedig a fogyókúrát.
A táncos életforma 12 évig kondicionált, a testsúlyom tudatos beállítása, az alakom csak másodlagosan foglalkoztatott. Közben edzőim igyekezték tudatosítani bennem, hogy: „Miért töltenél gagyi üzemanyagot a testedbe, hiszen egy Ferrariba se folyatnál étolajat”. Ezzel le is tudtam az étkezési szabályokat.
Aztán eljött az a pont az életemben, mikor a táncos sportkarrieremnek búcsút intettem. Kicsit kifáradva, kiégve, kedvetlenül kezdtem keresgélni, milyen mozgásformával tudnék újra örömet okozni a testemnek. Az alábbi videót szeretném megosztani Veletek, amely tavaly nyáron készült a teremben, ahová, azóta is nagy kedvvel járok heti háromszor, és ahol csak 30 percet kell tudatosan az alakformálásomra koncentrálni. És ez még csak a kezdet!
Nézd meg a videót!
(forrás: lifepr.hu)
