Mi vesz rá egy szülőt, hogy a gyerekeit gyorsétterembe hurcolja?
A minap úgy döntöttünk a pasimmal, hogy edzés után megejtjük az évente egyszer esedékes gyorsétterem-látogatásunkat.
Beléptem, és mint aki idegen bolygóra csöppent, ámultam a sok-sok változáson, ami az elmúlt egy évben történt Mekiéknél. Miután kicsodálkoztam magam, szétnéztem… Megdöbbenve láttam, hogy sok-sok kisgyerekes család falatozott! Mondhatnám, egy családi étterembe érkeztünk. Szép…
Kérdésem:
Mi vesz arra rá egy szülőt, hogy a gyerekeit gyorsétterembe vigye??? Ezt én aligha fogom megérteni...
Felnőttként mindenki azt csinál magával, amit akar: ihat, dohányozhat, zabálhat, növesztheti a zsírpárnáit... Na de a gyerekekét miért kell rászoktatni az egészségtelen életmódra?
A gyermekmenühöz játékot kap a kiskorú, ezért is mindig oda szeret majd menni, kajálni. Megszokja a tipikus Meki-ízvilágot, amely nagyon különbözik az otthoni, friss alapanyagokból készített, nem ízfokozókkal felturbózott ételektől.
Az elhízás örökletes? Nem igazán! AZ ÉLETMÓD AZ, AMIT „ÖRÖKLÜNK”!
A gyerek szokásai, felfogása, értékrendje úgy alakul ki, hogy figyel, megjegyzi és leutánozza mindazt, amit a szülőktől látott.
Ha egy gyerek azt látja, hogy enni a gyorsétterembe megyünk, zacskószámra vásároljuk a péksüteményt, s a szabadidő eltöltése egyenlő a plázázással, kávézóba járással és lustálkodással, akkor vajon milyen életmódot fog folytatni felnőttként? Nem véletlen, hogy az elhízott szülők gyerekei nagy valószínűséggel maguk is elhízott felnőttekké válnak.
Milyen volt az én gyerekkorom? Ötévesen beírattak balettozni, bizony sok esetben nem volt kedvem menni, de akkor is elvittek. Egy gyerek nem kitartó, néha muszáj ösztönözni! Sosem volt otthon chips és kóla, sőt csoki is csak nagyon ritkán (ezért aztán nem is voltam oda érte).
Hétvégén legtöbbször kirándult a család. Esetleg bicikliztem a haverokkal az utcában, vagy a játszótéren mászókafogóztunk.
Esténként, ha a család tévézett, nem nasiztunk, hanem gyümölcsöt szemelgettünk! Mindig apu pucolta nekem a narancsot, almát... szép emlékek.
Nagyon szerencsésnek érzem magam, hogy ilyen gyerekkorom volt. Én is hasonlóan fogok figyelni leendő gyerekemre, szeretném majd mindazt a sok jót átadni neki, amelyet otthon kaptam. Szeretném, ha egészséges, életerős, boldog ember lenne belőle, akinek az örömet elsősorban nem az étel, hanem a mozgás és a sikerek jelentik.
És remélem, majd egyszer ő is ilyen boldog, szívmelengető érzéssel emlékezik vissza az anyukájára (aki én leszek)!
képek forrása: google
