Akárcsak a Margit-szigeten, itt is úgy érzed magad, mintha nem egy (19 milliós) városban lennél. Egy 4 km hosszú és 800 méter széles területről beszélünk, amit bástyaként ölelnek körbe a felhőkarcolók. Annyi látnivalót és programot tartogat a Central Park, mégis talán átfutni rajta a legfelemelőbb érzés.
Nem először jártam itt, és mégis, egy órás futás alatt sem sikerült felderítenem az egészet. Sok a rét, a tisztás, ahol a fiatalok piknikeznek, kilátogathatnak az állatkertbe, de több mesterséges tó is van, ahol a szerelmesek csónakázhatnak. A számos sportpályán a mozgás szerelmesei hódolhatnak szenvedélyüknek, de van kerékpárút, és sokan görkorcsolyáznak is. Rengeteg látnivaló is akad, gyönyörű a növényzet, néhány helyen, ahol ösvényeken futottam, egészen dzsungelszerű a környezet, de a sok szobor és híres szökőkút között a leghíresebb, a Bethesda. Fotósok közkedvelt helyszíne, láttam jó pár profi fotózást is a futásom közben. A végén a Dakota ház előtt pihentem meg, ahol John Lennont megölték. Az emlékhelyen most is virágokkal, a helybéli zenészek pedig az egykori Beatles dalaival emlékeznek a legendás énekesre. Furcsa ez a nagy szabad terület, egy égbeszökő metropolisz közepén. Érinthetetlensége megnyugtató. Érezni, hogy még egy olyan városnak is, ahol az élet soha nem áll meg, szüksége van egy kis zöld „szigetre”, ahova visszavonulhatnak kicsit. Egy biztos, minden turistának el kell látogatnia ide. A hely egyszerűen varázslatos, egy kis drágakő a Nagy Alma közepében.
Történelem
A parkot 1858-ban nyitották meg a látogatók számára. Az 1960-as években a hippik közkedvelt találkozóhelye volt.
Külön utakat alakítottak ki a gyalogosok, a lovaglók és a sétakocsik számára. A belváros zajos forgatagát sikeresen elrejtették a sétányok mélyebbre építésével és a sűrűn ültetett sövénnyel. Mind a 36 hidat Vaux tervezte, több különböző stílusban: némelyik palából és gránitból készült, némelyik neogót stílusú kovácsoltvas, de nincs két egyforma köztük.
A parkot 1860 és 1873 között fejezték be. Ebben az időszakban 500.000 köbláb (14 ezer köbméter) talajt szállítottak ide New Jerseyből, mert az eredeti talaj nem lett volna elég jó ahhoz, hogy megtelepedhessen az a rengeteg fa, bokor és egyéb növény, ami a tervben szerepelt. Mire az építkezés 1873-ban befejeződött, több mint 10 millió szekérnyi anyagot szállítottak el a parkból és a parkba – ebben benne volt a talaj és kövek, amiket kiástak, hogy elszállítsanak a parkból, valamint a több mint 4 millió fa, bokor és egyéb növény kb. 1500 fajból, amik a park növényvilágának alapját szolgáltatták.
838 állatfaj lakja, köztük 78-féle lepke, 46 madárfaj és 9 féle szitakötő.
A Central Park több mint 25 millió éves látogatóval és kevesebb, mint 100 bűnesettel - amit a 80-as évekbeli évi 1000-ről értek el -, a világ egyik legbiztonságosabb parkja.
Via wikipédia
Amikor először jártam itt 2 éve, akkor a barátnőm mutatta meg a parkot, ahol készítettünk pár fotót. Sajnos akkoriban még nem voltam nagy barátságban a futással, így aztán nem gondoltam, hogy itt valaha futni is fogok. Most viszont, hogy rendszeresen futom a szigetköreimet, nem is lehetett kérdés, hogy az egy hét itt tartózkodásom alatt, a Central Parkban is teszek egy kört. A 30. utcánál laktam, innen busszal talán 2-3 megállót mentem az 52. utcáig, ahonnan a park kezdődik és egészen a 110.-ig tart. Kb. egy órát kocogtam. (De persze meg-megálltam néha egy-egy képet készíteni, hogy legyen mivel illusztrálni is ezt a kis bejegyzésemet.) Levezetés gyanánt a hazafelé vezető utat sétálva tettem meg, és közben felidéztem vagy tucatnyi filmet, amikben irigykedve figyeltem a Central Parkban kocogókat.
Miközben előző nap a várost jártuk, egy barátom megjegyezte, hogy annyira tipikus turista vagyok. Először nem értettem a célzást, aztán elgondolkodtam azon, hogy a fejem csak az eget bámulta séta közben. Nem néztem sem magam elé, sem a földre, csak a hatalmas épületek égbeszökkenését csodáltam. Egyszerűen lenyűgöző ez a város. Na, ha ez az illető velem lett volna a parkban, akkor itt is biztos megjegyezte volna a magáét. Produkáltam ugyanis mindent, csak rendes futást nem. Nem volt útiterv, teljesítmény, vagy bármilyen cél. Csak a tudat, hogy a Central Parkban futhatok, és a hihetetlenül nagy szabadság érzése, ami az egy hetes kiruccanásom alatt, akkor és ott a tetőpontjára hágott. A fülemben bömbölt a szokásos futós zeném, és ennyi pont elég volt az endorfinnak, hogy felszabadulva járja át a testem és lekem.
Keresztül-kasul, össze-vissza cikáztam. Bizony mondom, ha valaki látta volna az útvonalam, rögtön megmondta volna, hogy itt nem egy „new yorker” fut. Néha megálltam képet készíteni, néha egy pár mókus keresztezte az utamat, de volt, hogy az ösvény végén egy zsákutcába jutottam, azaz egészen pontosan a tó partja állta az utamat. Futottam betonon, emelkedő erdei ösvényen, lépcsőn fel és le.
Egy biztos, ha legközelebb visszatérek, biciklis túrát is fogok tenni. Azt mondják, ősszel a legcsodálatosabb a park...
Viszlát Central Park! Valamelyik ősszel biztosan újra találkozunk :-)
Képek forrása: www.food-pictures.vidzshare.net , www.nuevayork.net, www.earth-photography.com
