A nő egy esztétikum, amelyet ápolni kell

Megismertem egy asszonyt, aki egyszerre oly sok vonalon célozta meg a topot, a maximumot, hogy az három nőnek is becsületére válna, nemhogy egynek!

Korompay-Túróczi Réka erdetileg a kifutókon lett ismert, később hosszú futásaival szerzett hírnevet, mindeközben három gyermek édesanyjaként becsüli a családja, mint gyönyörű asszonyt imádja a férje, s nem utolsó sorban egy pénzügyi szervezet ügyvezető igazgatójaként áll két lábbal a hétköznapi valóság – és saját egzisztenciális függetlenségének – talaján. Hogy ki ne felejtsem, ez utóbbi állás betöltéséhez az eddig megszerzett három diplomája adja az alapot. Azért, hogy a sok dicsérő jelző miatt nehogy az elfogultság látszatába essünk, a továbbiakban felidézzük Réka őszinte szavait
személyiségének árnyasabb oldalairól is.

Átlagosan mennyit futsz naponta, hetente?

– Úgy 10-30 kilométer közötti a napi adagom, és 5 napon át futok minden héten, ez heti 70-85 km, a többi a pihenőnap.

Mivel telnek a pihenőnapjaid?

– Lemegyek kétszer az edzőterembe, kis úszás, kerékpár, ilyesmi…

Jó-jó, de hétköznaponként dolgozol, valamikor a gyermekeiddel is foglalkozni kell, hogy jön ez össze?

– Szerencsére ma már nem gond a rugalmas munkaidő, a késő délután meg az este pedig a családé. A hét végén vannak igazán a közös programok, más kérdés, hogy nem a moziban ülünk, hanem lehetőleg aktív pihenéssel töltjük. Rendszerint kirándulunk a gyerekekkel, ellátogatunk a Budakeszi Vadasparkba, kimegyünk a Városligetbe, megnézzük az Állatkertet vagy a Közlekedési Múzeumot…

Mi a hétköznapi menetrended?

– Reggel 6-kor kelés, majd lefutom a reggeli adagomat. Utána elkészítem a család reggelijét, a kikészítem a gyerekek holmiját, s elviszem őket az oviba, illetve a lányom, Hanga már iskolába jár, őt oda. Délután 4-ig munka, majd a gyerekekkel haza. Szerencsére Hanga kitűnő tanuló és kötelességtudó, a leckét megcsinálja önállóan. Elég, ha utánanézek, hogy rendben van-e minden, a táskájában ott van- e, ami másnapra kell. A két fiú, Hunor és Huba hetente jön velem mozgásterápiára, mert ez a grafomotorikus készségüket fejleszti, azaz könnyebben és szebben fognak megtanulni írni az iskolában. Jut még idő megbeszélni, kivel mi történt aznap és játszani. Erről mindig gondoskodom. Ha lefeküdtek és más programunk nincs, kiszaladok még egy esti futásra, aztán másnap kezdődik minden elölről.

Nem szörnyű, hogy majd minden perced be van osztva? Szüntelenül taposol egy mókuskereket…

– Egyáltalán nem. Megszoktam ezt az életmódot. Én képtelen vagyok leülni, és bámulni az eget. Mindig szükségem van valamilyen cselekvésre, mozgásra. Elárulom: a kocsimban állandóan ott lapul a futócipő, a dressz, és ha akad fél óra szabadidőm, beszúrok egy kis futást. Ebben a sportban az a jó, hogy se időhöz, se helyhez, se edzőhöz nincs kötve. Nem kell drága felszerelést venni, terembérletet vagy pályát fizetni. Csak ajánlani tudom bármelyik elfoglalt nőnek családanyának, aki mindig arra panaszkodik, hogy „mennyi dolga van”.

Nem túlzás az kicsit, amit a futással művelsz? Nem megy ez a családi élet, a gyerekeid nevelésének rovására?

– Megkapom néha ezt a vádat – idegenektől persze. Szerintem nem az a fontos, hogy a gyerekek egész nap a „szoknyámon üljenek”, hanem amikor együtt vagyunk, az egy minőségi időtöltés legyen. A gyerekek tele vannak energiával, de az nem mindegy, hogy ezt mivel kötjük le. Ami a futásomat illeti, ez már jóval több, mint egyszerű szabadidősport, inkább amatőr teljesítménysport. Bevallom, a futás egy rendkívül önző időtöltés. Megfelel a saját egocentrikus énemnek. Ebben nincs csapatszellem, nincs együttműködés, ez egy teljesen magányos küzdelem, a saját fizikumunk és lelkierőnk határainak feszegetése.

Milyen gondolatok forognak a fejedben futás közben?

– Tökéletesen kikapcsolom a külső világot, kizárólag magamra koncentrálok, a testemre, érzem, ahogyan az izmaim feszülnek, amint a szervezetem éppen feldolgozza a felesleges zsírkészleteket a bőröm alatt. Ugyanakkor lenyugtat, a futás után kiegyensúlyozottá válok és boldoggá. Vagyis nem csak a testemnek, a pszichémnek is szüksége van rá. Tudom, hogy ez már-már függőség, egy szenvedély, de legalább egészségesebb, mint az ital vagy a drog.

Próbálj felállítani egy sorrendet, számodra mi a legfontosabb az életedben.

– Első helyen természetesen a család áll, a gyerekeim, a férjem. Ez jelenti a szilárd és melengető hátteret, de nem tölti ki egyedül az életemet. Utána jön a futás, amely a mindennapok bármely feszítő problémáját segít feloldani. Egyébként, hogy kiegyensúlyozottá tesz, az, az otthoni helyzetekben is bejön. Amikor egy sérülés miatt hónapokig nem tudtam futni, a férjem észrevette, hogy türelmetlenebb vagyok vele és a gyerekekkel is! A munkámat csak a 3. helyre tudom sorolni. Számomra nagyon fontos még a nőiesség. A bulvár ezt csajosságnak vagy nőciségnek nevezi, de ez komolyabb annál. Azt jelenti, hogy a nőiességemet megtartsam a gondolkodásban és a külsőmben is, hogy a férjem sokéves házasság után is úgy nézzen rám, mint ismeretségünk kezdetén. Ehhez is hozzásegít a sport.

Most szépen valld be, hogy ehhez a Te teljes életedhez kitől, milyen segítséget kapsz?

– Igen, szüleim és férjem szülei aránylag fiatalok, ők sok terhet levesznek a vállunkról a gyerekek gondozásában, ha a férjemmel valami programunk van. És van, aki rendszeresen jár hozzánk, hogy gondoskodjon lakásunk rendben tartásáról.

Három gyerek után az alakod, mint egy kamaszlányé. A nyilvánvaló géneken és a sporton kívül, ez milyen étrendet igényel?

– Elmondok egy napi „menüt”. Reggeli: zab. Nem zabpehely vagy zabkása, hanem őröletlen zab joghurtba vagy tejbe áztatva. Ez alapétel a futáshoz, nagy a kalóriatartalma, ugyanakkor lassan szívódik fel, nem terheli hirtelen az emésztést. Ebédre valamilyen húst eszem, többnyire köret és kenyér nélkül. A vacsi: kefir, mozzarella, joghurt, ilyesmi.

Milyenek a távolabbi terveid, nem akarsz átváltani a profi sportra?

– Nem, ehhez már késő lenne. Szeretnék egyre jobb lenni, félmaratonokat, sőt egész maratont futni. Amíg csak tudok. Törekszem a „fájdalommentes futásra”. Az ember nem fiatalodik, egyre több kisebb sérülés éri. Változatos helyeken szeretek futni. Mármost, ha hosszan futok például terepen, megfájdul a derekam, ha betonon vagy más kemény talajon, akkor a sarkam sínyli meg. Fontos, hogy mindig addig csinálja az ember, amíg nem megy az egészsége rovására.

Befejezésül, mit üzensz azoknak a lányoknak, s főként asszonyoknak, akik olvassák ezeket a vallomásokat?

– Nem igaz, hogy azért hanyagolja el magát valaki, mert nincs ideje, hogy sportoljon. Időbeosztás kérdése az egész. Az ember mindent meg tud csinálni, amit nagyon akar. S ha az akaratát keresztülviszi, azzal egy olyan testi-lelki megnyugvást, kiegyensúlyozottságot nyer, ami csodálatos. Üzenem: a futás által bárki kiszabadulhat a mindennapok egyhangúságából, nyűgéből, megváltozhat kívül és belül. Vallom, a nő nem csak anya és háziasszony, hanem esztétikum is, amit ápolni kell, karban tartani, hogy sokáig megmaradjon igazi nőnek!

Lejegyezte: V. J.