Május 17 szombat reggel, indulás…
Nem sokat aludtam, ami az én hülyeségem volt. Javaslom, ilyen módon senki ne vágjon bele hasonló kalandokba, nem túl jó ennyire felkészületlenül terhelni a szervezetünket, főleg nem ilyen mértékben.
Reggel 9-kor találkoztunk, és csoportba verődve indultunk fel Csillebérce, hogy együtt csináljunk végig mindent. Hiszen ilyen egy jó csapat. A Miss és Mr Fit döntősei, plusz az oldal szerkesztői, üzemeltetői két csapatban, de mégis együtt, egy célért… csak érjünk be a végén!
12-kor volt szerencsém, hogy én tarthattam a bemelegítést az első futamnak, már ez fantasztikus élmény volt. Nagyon sokan egyszerre melegítettünk, egy redbullos kocsiból bömbölt a zenénk, és kezdtük tapasztalni azt a bizonyos érzést, ami minden verseny előtt hatalmába keríti az embert. Izgalom, hajrá, drukk, versenyszellem, és még vagy tízféle érzelem keveredése, megfelelő töltésben.. hívjuk adrenalinnak. Vááááááááá….Indulunk!
Hegyre fel, sárban, erdőben, 30 akadállyal. Másztunk háztetőn, ugrottunk vízbe, kúsztunk drót alatt, függőlétráztunk, vaksötét csövekben mászkáltunk, és még egy amerikaifoci-csapaton is átküzdöttük magunkat… valóban hihetetlen élmény volt.
Csaknem egy óra alatt végigment a csapatunk, s büszkén vettük át a nekünk szánt dögcédulákat, és persze a jól megérdemelt vizünket.
A fotósunk, Manieck Media személyében, rollerral próbálta tartani velünk az iramot, azért az sem volt kispályás mutatvány… Ő valahogy így emlékezett meg a versenyről facebook oldalán:
„Ilyet szól a telefonom pár napja: eljönnél fotózni a Fighters Run-ra? – mondom persze, miért ne? Erre szinte párhuzamosan a futókkal sikerült teljesítenem a futótáv nagy részét árkon-bokron-sáron át, rollerrel és fényképezővel felszerelkezve, hogy jobbnál jobb képekkel örökítsem meg a küzdelmet több szemszögből. Munkámat meghálálva kaptam eme jópofa emléket. Köszönöm, jó kis nap volt! „
Még mindig nem találom a szavakat, mi lenne az, amivel a legplasztikusabban lehetne jellemezni, amit megéltünk. Nézzétek meg ezt a kis összeállításunkat, merítsetek belőle erőt és kedvet, a következő futamon talán találkozzunk majd a célban! Gyertek, megéri:)
