Az utóbbi évek tudományos eredményei azt mutatják, hogy korántsem az. Egy 2012-es kutatásban például 18 férfit választottak ki, akiknek tíz hétig kellett heti háromszor ugyanazokat a lábgyakorlatokat végezni azzal a különbséggel, hogy a csoport egyik fele magas ismétlésszámmal és kisebb súllyal dolgozott, míg a többiek nagyobb súllyal, kevesebb ismétlést végeztek. A kutatók nagy meglepetésére a combfeszítő izom növekedése gyakorlatilag egyforma volt a két csoportban.  

Ezután még számos hasonló felmérést végeztek, melyek mind ugyanarra az eredménye jutottak: a kis súlyok és a nagy súlyok hasonló izomtömeg növekedéshez vezetnek, ha a gyakorlatokat a teljesítőképességünk határáig végezzük. A lényeg tehát nem az, mekkora súlyt választunk, hanem hogy mennyire vagyunk képesek kitolni a teljesítőképességünk maximumát.  

A hipertrófiához (növekedéshez) tehát mindkét típusú edzés egyformán járul hozzá, de mi a helyzet, ha  nem esztétikai céljaink vannak, hanem szeretnénk minél erősebbek lenni?  

Ebben az esetben érdemesebb inkább nagyobb súlyokkal dolgozni, mert ezek bizonyítottan hatékonyabbak, ha az erő növeléséről van szó.

Hogyan érdemes tehát felépíteni az edzésünket?  

Bár mind a kis, mind a nagyobb súlyos gyakorlatok hipertrófiához vezetnek, a mechanizmus azonban nagyon különböző. Míg a nagyobb súlyok inkább a növekedés mechanikai komponensét célozzák meg, addig a kisebb súlyok és a nagyobb ismétlésszám metabolikus stresszt okoz az izmainkban. A végeredmény tehát ugyanaz, de a legnagyobb hatás érdekében érdemes mindkét típust beépíteni az edzéstervünkbe.  

Végezhetünk például összetett gyakorlatokat (pl. felhúzást, guggolást) nehezebb súllyal, majd az izoláltabb feladatoknál- melyek kifejezetten 1-2 izomcsoportot igyekeznek megdolgoztatni- választhatunk könnyebb súlyzókat.  

Hatékonyak lehetnek az ún. drop set-ek is. Ennek során egy nagy súlyos sorozat után hirtelen kevesebb, mint felére csökkentjük a terhelést, majd kifulladásig végezzük az ismétléseket.