Ártatlan babaarc, kihívó modellcsaj, romantikus úrhölgy, mindegyik más és mindegyik egy – a százféle, mégis összetéveszthetetlenül azonos Festy inkarnációi. Ki ez a lány? Sajátmagát szerényen divatbloggernak határozza meg, valójában különleges színfolt az internet ezerszínű világában, divatikon, fiatalok példaképe és tanácsadója, egyszemélyes vállalkozásának szerkesztője, modellje és üzletasszonya. Vele és róla készült ez az interjú.

Mennyi ideje működik blogod, a festy-in-style?

– 2009. október 6. óta.

Hány követőd van a facebookon?

– Úgy 50 ezer.

Mióta kötődsz a szép, egyedien trendi ruhákhoz, öltözékekhez?

– Amióta az eszemet tudom. A mamám szabó volt, a varrógép mellett nőttem fel, kislányként magam kreáltam és varrtam ruhácskákat barbijaimnak.

Tanultad is a szabás-varrást?

– Nem egészen. Térképészetet tanultam az ELTE Térképész és Geoinformatika tanszékén. Igaz, még doktorandusz vagyok, mert még nem védtem meg az értekezésemet a PhD fokozat megszerzéséhez.

Ebből hogyan lettél divatblogger?

– Úgy gondolom, az embernek illik valami maradandót alkotnia, hogy legyen nyoma az életének. Én 3 évi megfeszített munkával kidolgoztam egy speciális iskolai atlaszt a gyengénlátók számára, amely egyedülálló. Ennek révén részt vehettem Párizsban a legnagyobb tudósok társaságában a térképészeti világkonferencián. Rájöttem, hogy ennél többet aligha leszek képes elérni a térképészetben. Ráadásul időközben megszűnt a Cartographia Tankönyvkiadó Kft., ahol dolgoztam. Mindig érdekeltek a ruhák, imádtam shoppingolni és szívesen barangoltam külföldi divatbloggok között. Elhatároztam, hogy megpróbálom én is.
Jókor kezdtem, mert akkoriban alakult ki az új trend, hogy a bloggerek nemcsak írásaikkal, hanem személyes fotóik által is megjelentek a neten.

Rengetegen próbálkoznak a világhálón. Téged mi emelt ki a szürke ismeretlenségből?

– Szerencsém volt, mert a blog indulása után elég hamar a Marks & Spencer arca lettem egy kampányában. Később a Cosmopolitanben egy évig vendégblogger lehettem. Fanatikus vagyok abban, amit csinálok. Minden év elején összeírom magamnak a célokat, amelyeket el akarok érni. Az egyiket januárban leírtam, hogy ott kell lennem a New York Fashion Weeken, szeptemberben már repültem is. A hasonló divat-show-kon részt vettem Berlinben, Párizsban és Londonban is. Mindebben persze hallatlanul sok munkám, küzdelmem van, némely kapcsolataim is rámentek.

Hogyan telik egy napod?

– Hét-nyolckor ébresztő, elmegyek futni vagy más edzésre, utána intézem az ügyeimet, tárgyalások, sajtótájékoztatók, divatesemények, fotózások stb. Késő délután kerülök haza, akkor nekiállok, frissítem a blogomat, éjjel egy órára rendszerint végzek is.

Említetted a futást. Mióta sportolsz?

– Mindig is sportoltam, 15 évig kézilabdáztam. Ezt fel kellett adnom, a bloggolás mellett nem ment. A legegyszerűbb a futás, de szeretek úszni, snow-boardozni. Az egyetemi években Szumátrán és Balin tanultam meg szörfözni. Tudod, a sport nem csak a fizikai kondíció és a formás testalkat záloga – számomra az utóbbi munkaeszköz is –, hanem a lelket és az akaratot is megedzi. Jut eszembe, a narancsbőr veszélyét is elhárítja. Felkészültem a Budapest Maraton váltóra, ma már 10-15 kilométert lefutni nem gond. Hogy mit bír ki az ember, az a fejben dől el.

Melyek a további terveid?

– Már tavaly több mindent elindítottam. Fél évet Londonban töltöttem nyelvtanulással, hogy fejlesszem az angolomat, ha nemzetközi partnerekkel tárgyalok. Mire hazaérkeztem, érthetően vissza kellett újra kerülnöm a pesti körforgásba. Nekiálltam az építkezésnek, új projekteknek, elindítottam egy online divatcsatornát és a web-shopomat, ahol saját termékeimet árulom. Ha lépést akarsz tartani az üzleti életben bővülni, terjeszkedni kell.

Mindez mit jelent számodra?

– Hogy örömteli módon élek. Azt csinálom, amit szeretek. Mintha mindez egy csodás álom volna csupán!


Lejegyezte: V. J.