PandArte volt e havi bloggerünk, akivel legutóbb találkoztunk. Polgári nevén: Bánhidi Dóra. Ki ez a lány?
Csupa szív és lélek, nevető szemű szőke angyal. Aki egy hűvös, cudar külvilágban arra tanít minket: belső értékeinkre fókuszálva, hogyan maradjunk nyitottak az apró örömökre, találjuk meg lényünk gyermekien jobbik énjét.

A legmélyebb lelkületű, legtisztább nyelvezetű magyar író tanítása sejlik fel az emlékezetünkben. Kosztolányi Dezső szerint, miközben az emberek többsége keserves verejtékkel keresi meg mindennapi kenyerét, egyedül a művészek, sportolók, kutatók és politikusok lehetnek boldogok, mert azt teszik, amit szeretnek, az ő életük csupa játék – homo ludens.

PandArte…mit fejez ki a neved, a blogod védjegye?

– Kiskoromtól fogva nagyon szerettem a pandamacikat. Védelemre szoruló cuki jószágok. Gondoltam a nevük felhasználásával összekapcsolom a természet és az emberi művészet megbecsülését.

Mit szeretnél elérni a blogoddal, mi a célod?

– Kreatív és design bloggernak tartom magam. Olyan embereket, ötleteket, közösségi helyeket népszerűsítek, akik és amelyek még kevéssé ismertek, de eredetiségükkel megérdemlik a szélesebb figyelmet. Például fiatal textil- és ékszertervezők, ötletes boltok, ahol érdekes ajándékokra lelhetünk, vagy a vendéglátó kínálat olyan barátságos kuckói, ahol az ember otthonosan érzi magát.

Idén már nem csak cikkeket írsz a blogodra, hanem kreatív workshopokat is szervezel. Mit lehet ezeken tanulni?

– Például, hogy legyél a magad divattervezője. Akár régebbi, megunt holmijaid átszabásával, felturbózása által az egyéniségedhez illő, trendi öltözékeket készíts. Volt, hogy a résztvevők a maguk ízlésének megfelelő motívumokkal dekorálták pólójukat, vagy éppen fémek, filcek, gyöngyök felhasználásával sajátos divatékszereket remekeltek. Máskor scrapbook-készítésbe fogtunk százféle anyagból és elgondolásból merítve. Érdemes megfigyelni, hogy ilyenkor az emberek szinte kikapcsolódnak a szürke mindennapok nyűge alól, váratlan készségeket fedeznek fel magukban, beleadják szívüket-lelküket, kutatva önmaguk határait.

Téged nemcsak a lélek érdekel, hanem a test is, jóga-workshopot tartottál. Miért?

– A késztetés onnan eredt, hogy 5-6 éves koromtól kezdtem szertornázni, később jött a jazz-balett, a hipp-hopp tánc, tehát a mozgás mindig fontos volt számomra. A jógát azért szeretem, mert nemcsak a fizikum fejlesztésének eszköze, hanem felébreszti a bennünk rejlő szellemi és etikai erőket is. Belső harmóniához segít, javítja a közérzetet és az egészséget. A Margit-szigeti platánok alatt folytatott tornánk a környezet szépségével is megsokszorozta az élményt. Egyébként Fellegvári Orsi jógaoktató vezette a gyakorlatokat, akihez én is heti rendszerességgel járok.

Ha már itt tartunk, nem beszéltél az étkezésedről…

– A párommal együtt igyekszünk minél inkább alternatív módon étkezni, sok zöldséggel, gyümölccsel, kukoricadara, hajdinakása, könnyű fehér húsok stb. Nemrég vettem részt egy glutén-, laktóz-, és cukormentes főzőtanfolyamon, ahol sok újító recepttel lettem gazdagabb, ezeket otthon is kipróbálom majd.

Mennyi a látogatóid száma és melyik korosztály?

– Úgy 14 ezer fölötti a lájkolóim száma a facebookon, zömmel hölgyek, leginkább 18-40 év között. Azért akadnak fiúk is, van, aki a workshopokra elhozza a pasiját. A blogomon pedig, témától függően egy cikket akár tízezren is elolvasnak. Úgy látom, egyre többen követik azt az eszmét, hogy „élj kreatívan”!

Mi magyarázza, hogy ilyen sokrétű, szerteágazó a tematikád?

. – A sokszínűségnek az, az oka, hogy nagyon sok dolog érdekel a világon, de nem csak felszínesen. Szeretek a folyamatok mögé bepillantani, és szeretném „belevinni” a rajongóimat is mindabba, amit izgalmasnak és szépnek tartok. A blogom abszolút tükrözi a személyiségem ezen részét

Mit tervezel a közeljövőre?

– Szeretnék találni egy megfelelő helyiséget, amit ha kibérelnék, sokkal rendszeresebben tarthatnék workshopokat. A tervem egy PandArte kávézó, amely egyúttal alkotóműhelyként is szolgálna – vázolta elképzeléseit befejezésül Dóra.

Fotók: Rács Zsófia

Lejegyezte: V. J.