Szerintem ez az a téma, amit folyamatosan tudnék bővíteni az évek előrehaladtával, hiszen újabb és újabb érdekes egyedekbe botlom :D.
Sajnos nem csak én vagyok az a lány, aki mindig kifogja a tutit, nagyon sok barátnőmmel beszélgetek folyamatosan, és mindenki csak panaszkodik a mai fiúkra. Összeszedtem pár típust, amelyet jó, ha megpróbálsz elkerülni, mert általában mindig ugyanaz történik a végén: olyan hirtelen tűnik el a pasi, hogy te csak fordulsz egyet balra és mire visszanézel, már sehol sincsen.
Igazából sokféleképpen lehetne őket hívni, de mi maradjunk ennél a gyűjtőnévnél puhapöcs.
Biztosan ti is ismeritek: ők azok, akik nagymenőnek mutatják magukat, de valójában semmire sem képesek önállóan. Sajnos általában anyuci kedvencei, amivel önmagában nincs is baj, csak akkor, ha a kényeztetés odáig fajul, hogy mindennel ki vannak szolgálva, és ezt meg is szokják. Egyébként a tapasztalatom az, hogy a legtöbb fiú nagyon önbizalom-hiányos, és ezt azzal palástolja, hogy a lányok felett próbál keménykedni.
Több alfaj létezik. Az egyik a már előbb említett anyuci kedvence. Ő az, aki megszokta, hogy mindig van étel és frissen mosott ruha. Arról fogalma sincsen, hogy ezeket hogyan kell előteremteni, ha kiraknánk valahova, ahol 100 km-es körzetben nincs senki, aki segítene neki, akkor meghalna. A mosógépet nem tudják használni, azt hiszik, hogy csak szennyestartó, a vasalóról meg úgy gondolják, csak egy városi legenda. Ha leküldjük őket a boltba, hogy hozzanak krumplit, akkor a Mekiig mennek egy sült krumpliért, hiszen alapállapotban azt se tudják, eszik-e vagy isszák. Számomra ők talán a legidegesítőbbek. Én biztos, hogy nem tudnék egy ilyen emberrel együtt élni. Azt az elvet vallom, hogy egy férfi ugyanúgy vegye ki a részét a házimunkából vagy a főzésből, és ne várja el, hogy kiszolgálják. Sajnos ezért a fajtáért a nők a felelősek, azok, akik még mindig az őskorban élnek, és úgy gondolják, hogy csakis a fiú a megfelelő utód, hiszen ő a ”trónörökös”. Mindennel elhalmozzák, semmi munkát nem bíznak rá, hiszen neki csak az a dolga, hogy "férfiaskodjon". De mit is nevezünk ilyen macsó-tempónak? Az alá-fölérendeltségi viszonyt, amikor egy nő természetesnek veszi, hogy ő alsóbbrendű, mint a férje?! Na, köszönöm, ebből inkább nem kérek!
A másik típus a gyáva. Ilyennel már szinte minden lány találkozott. A haverok között ő az igazi alfahím, minden lány érte rajong, általában még jól is néz ki. Összejöttök, minden jó egy darabig (van, hogy pár napig), és utána eltűnik a semmiben. A hívásokra nem válaszol, kerül a facebookon stb. Te meg csak nézel, hogy az a nagy dumás miért nem képes legalább arra, hogy megmondja, mi a helyzet. A legjobb az egészben az, hogy nem lehet megjósolni, mikor következik be a lepattanás, mert ahhoz nagyon ért, hogy elhitesse veled: minden a legnagyobb rendben van, szeret, imád, te meg a csillagok fölött jársz eggyel, hogy hogyan lehet ilyen jó pasid. Aztán hopp, nincs tovább. Ilyenkor valójában mindig tudjuk mi a helyzet, de akkor is magyarázatot akarunk.
Van egy hozzá nagyon hasonló típus, amelyet én csak vándornak hívok. Ő az, aki az előzőhöz hasonlóan eltűnik, de aztán pofátlan módon visszakönyörgi magát, majd ugyanezt eljátssza újra és újra. Persze nem csak veled, hanem párhuzamosan sok csajjal. Igazából erről a lányok tehetnek. (Akinek nem inge ne vegye magára, de most komolyan: ennyire becsülitek magatokat lányok???) Ez a típus mindezt tudat alatt megérzi és kihasználja, hiszen tisztában van vele, hogy meg fogtok neki bocsátani, bármi is lesz. Közben meg magatokat teszitek tönkre, amíg ő jól szórakozik! Ilyenkor kell keménynek lenni, és nemet mondani, had koppanjon a srác! Előbb-utóbb úgyis azzal értek el valamit, ha egy darabig elérhetetlennek tűntök.
A szabadulóművész az, aki egyszerűen nem képes megmaradni egy kapcsolatban. Csak erről nekünk elfelejtett szólni...Ő az, akivel megismerkedsz, összejöttök, minden tök jó, és másnapra eltűnik, mintha sose létezett volna. Sajnos nehéz felismerni őket, mert nagyon jó illúziót tudnak kelteni, bárki, még a tapasztaltabb csajok is simán belebotlanak. Egyébként ennél mindig elgondolkozom, hogy ez a típus 40 éves kora körül egyszer így felkel reggel, hogy: „ najóóó mostmár kell egy feleség, meg gyerek :D”. Ezek a pasik, akik miatt tolódnak egyre későbbre a házasságok, mert a nagy szabadság és válogatás miatt a felek nem képesek megállapodni.
A papucs, ami már a régebbi időkben is létezett, na, az a másik, amelyiktől még a falra tudok mászni. Engem végtelenül idegesít, ha valaki mindent meg akar nekem csinálni, még jó, hogy nem a hajamat is megmosná vagy befonná. Természetesen azzal nincs gond, ha valaki udvarias, de azt hiszem, értitek, mire gondolok.
Egy továbbfejlesztett változata a ragacs, aki még rám is akar tapadni. Nekem szükségem van sok időre, amit nyugalomban tölthetek. Nem vagyok az a típus, aki egész nap sms-ezik a barátjával, és ha valaki ezt várja el tőlem már az elején, akkor rögtön visszavonulót fújok. Persze, ez akkor is igaz, ha a ragacsság csak később jön ki a pasin a kapcsolatban. Utálom, ha rám telepszenek, szeretek egyedül lenni, nem vagyok olyan, aki egyfolytában együtt akar lenni valakivel, egyébként ez hosszú távon meg is öli a kapcsolatot, amire sok lány még nem jött rá. Természetesen a túlzott ragaszkodás ellenkezője is bántó. Akkor is ideges tudok lenni, ha valaki például soha sem ír :D Mert azért szerintem egy kapcsolatban az elvárható lenne, hogy naponta egyszer beszélünk a másikkal, hogy mi újság drágám, még élsz? :D Persze, ezt most kisarkítottam, de értitek mire gondolok.
És itt elérkeztünk egy nagyon fontos ponthoz: mi vagyunk azok hölgyeim, akik tehetnek arról, hogy ilyenek a pasik, amilyenek.
Azért haltak ki az úriemberek, mert sok a könnyűvérű nő. Ha egy pasi elmegy egy szórakozóhelyre, az első pár percben rárepülnek a csajok. Neki még a kisujját sem kell mozdítani értük. És ezt megszokták, nem udvarolnak, hiszen úgy vannak vele, hogy mindig akad egy olyan, aki majd úgyis kezdeményezni fog.
Én régimódi vagyok ilyen tekintetben és igenis elvárom, hogy ő kezdeményezzen, ő hívjon el randizni, és a kapcsolatunk elején ő keressen engem. ( A nagyképű típus olyan, amelyik elvárja, hogy, ha már nagy kegyesen megtette az első lépést, akkor utána a lány legyen az, aki lohol utána, és keresi). Anyaként mi neveljük őket anyuci kedvencévé vagy éppen papuccsá. Persze léteznek született pp-k, és sajnos nagyon nehéz őket kiszúrni. De természetesen léteznek normális fiúk is. Mindaz, amit itt leírtam nem általánosan igaz.
Nagyon sok az alfaj, csak hirtelen ennyi jutott eszembe. Ti még milyen típusokat ismertek?
Dóri
Instagram: dori_balazs
Illusztrációk: we heart it
